8va
|
oktávval
feljebb |
a
bene placito
|
tetszés
szerint |
a
piacere
|
tetszés
szerint |
a
tempo
|
az
eredeti tempóban |
accelerando
|
gyorsítva |
ad
libitum (ad lib.)
|
tetszés
szerint |
adagio
|
lassan,
igen lassan |
affettuoso
|
érzelmesen |
affrettando
|
nekiiramodva,
sietve |
| agitato |
izgatottan |
| al
fine |
végig |
allegretto
|
gyorsacskán |
allegro
|
gyorsan |
amoroso
|
szerelmesen,
gyengéden |
andante
|
lassan,
lépésben |
andantino
|
lassacskán |
animato
|
lelkesen,
élénken |
appassionato
|
szenvedélyesen |
assai
|
nagyon
(pl. allegro assai = nagyon gyorsan) |
attacca
|
megállás
nélkül, folytatva |
brillante
|
ragyogóan,
fényesen |
calando
|
lassulva
és halkulva |
calmato,
calmo
|
nyugodtan |
cantabile,
cantando
|
énekelve |
capriccioso
|
szeszélyesen |
coda
|
coda;
befejezo rész |
commodo,
comodo
|
kényelmesen |
con
dolore
|
fájdalommal |
con
moto
|
mozgalmasan |
con
tristezza
|
szomorúan |
concitato
|
izgatottan |
crescendo
|
fokozatosan
erosödve |
da
capo (D.C.)
|
elölrol |
da
capo al fine
|
a
zenemuvet elölrol ismételni a végét jelento fine szóig |
da
capo al segno
|
a
zenemuvet elölrol ismételni a megadott jelig |
dal
segno
|
a
megadott jeltol |
deciso
|
határozottan |
decrescendo
|
fokozatosan
halkulva |
diminuendo
|
fokozatosan
halkulva |
dolce
|
lágyan,
édesen, gyengéden |
dolcissimo
|
nagyon
lágyan |
dolente
|
fájdalmasan |
doloroso
|
fájdalmasan |
eguale
|
egyenletesen |
energico
|
erélyesen |
eroico
|
hosiesen |
espressivo
|
érzéssel,
kifejezéssel |
feroce
|
vadul |
fieramente
|
büszkén |
fine
|
vége |
flebile
|
panaszosan |
forte
|
hangosan,
erősen |
fortepiano
|
erősen,
majd halkan |
fortissimo
|
nagyon
hangosan, nagyon erosen |
forzando,
forzato (fz)
|
erősítve,
hangsúlyosan |
funebre
|
gyászosan |
furioso
|
dühödten |
giocoso
|
tréfásan |
giusto
|
pontosan |
glissando
|
siklás |
gradatamente
|
fokozatosan |
grandioso
|
hatalmasan |
grave
|
súlyosan,
igen lassan |
grazioso
|
kecsesen |
gridando
|
kiáltva |
impetuoso
|
viharosan |
incalzando
|
sietosen |
lamentoso
|
panaszosan |
languendo
|
vágyakozóan |
largamente
|
szélesen,
lassan |
larghetto
|
kissé
szélesen, lassacskán |
| largo |
szélesen;
a leglassúbb tempó jelölése |
| legato |
kötve,
kötötten |
leggiero
|
könnyedén |
lento
|
lassan |
lieto
|
vidáman |
l'istesso
tempo
|
ugyanazzal
a tempóval |
| loco |
a
hangokat az eredeti magasságban játszva |
lunga
|
hosszan |
lusingando
|
hízelegve |
maestoso
|
fenségesen |
malinconico
|
mélabúsan |
mancando
|
csökkentve |
marcatissimo
|
nagyon
nyomatékosan |
marcato
|
nyomatékosan |
| martellato |
keményen,
élesen, kalapácsolva |
marziale
|
harciasan |
meno
mosso
|
kevesebb
lendülettel |
mesto
|
búsan |
mezzoforte
|
középerősen |
mezzopiano
|
félhalkan |
misterioso
|
titokzatosan |
moderato
|
mérsékelt
tempóban |
molto
|
nagyon
(pl. molto allegro = nagyon gyorsan) |
morbido
|
szelíden |
morendo
|
elhalóan |
mosso
|
mozgalmasan |
non
troppo
|
nem
túlságosan |
patetico
|
pátosszal |
pesante
|
fáradtan,
nehezen |
pianissimo
|
nagyon
halkan |
piano
|
halkan |
più
|
több
(pl. più forte = több erovel, erosebben) |
pizzicato
|
pengetve |
poco
|
kissé
(pl. poco largo = kissé lassan) |
poco
a poco
|
lassan,
fokozatosan (pl. poco a poco crescendo = fokozatosan
erosítve) |
prestissimo
|
nagyon
gyorsan |
presto
|
gyorsan,
sebesen |
rallentando
|
lassítva |
rapido
|
gyorsan,
sebesen |
religioso
|
áhítatosan |
risoluto
|
határozottan |
risvegliato
|
frissen |
ritartando
|
lassítva |
ritenuto
|
fokozatosan
lassítva, visszatartva |
rubato
|
csapongva |
rustico
|
parasztos |
scherzando
|
játékosan |
scherzo
|
játékosan |
sempre
|
mindig |
sentimento,
sensibile
|
érzéssel |
senza
|
nélkül |
serrando
|
gyorsítva |
sforzando,
sforzato (sf, sfz)
|
hangsúlyozva,
erősen |
simile
|
hasonlóan |
smorzando
|
elhalva |
solo
|
egyedül |
sordino
|
hangtompító |
sostenuto
|
hosszan
tartva |
spirito,
spiritoso
|
szellemesen |
staccato
|
röviden,
pontozva |
subito
|
hirtelen
(pl. subito piano = hirtelen halkan) |
tacet
|
szünet,
csend |
tempo
giusto
|
pontos,
szigorú tempóban |
teneramente
|
gyengéden |
tenuto
|
hosszan
tartva, játszva |
tosto
|
sebesen |
tranquillo
|
nyugodtan |
troppo
|
túlságosan |
tutta
(la) forza
|
teljes
erővel |
tutti
|
mindenki |
unisono
|
egyszólamúan |
vivace
|
élénken,
gyorsan |
vivacissimo
|
nagyon
élénken, nagyon gyorsan |
vivo
|
élénken |
A hang
minden olyan rezgés, amely fülünkkel felfogható. A rezgést
forrásától fülünkig a levegő (vagy más homogén közeg)
vezeti. A folyamat, amelynek során a hangrezgések a
levegőn átjutnak, a hang terjedése.
A zaj szubjektív meghatározásban bármely kellemetlen
hang, objektív meghatározásban viszont a szabályos és
szabálytalan frekvenciájú rezgések különbségében rejlik.
A zenei hang frekvenciája szabályos és állandó.
A hangmagasságot a hang frekvenciája határozza meg.
Egy hang általában lehet magas vagy mély, vagyis frekvenciája
gyors vagy lassú. A frekvenciát másodpercenkénti ciklusokban,
Hertzben (Hz) mérjük. Az emberi fül által hallható legmélyebb
hang frekvenciája 16-20 Hz, a felső határ nagyjából
25 kHz.
A zenei hang ereje rezgésének amplitúdójától függ. A
frekvencia állandó, az amplitúdó ezzel szemben állandóan
csökken. A zenei hang eme két tényezoje a zene alapvető
összetevőit határozza meg: a hangmagasság-viszonyokat,
amelyeknek szervezett rendje a hangrendszer, és a dinamikát,
a hangerőt. További két összetevő a ritmus - a
zenei hangok időbeli helye és hosszúsága -, valamint
a hangszín, amelyről felismerjük az egyes hangszerek
hangzását.
A ritmus, hangrendszer, dinamika és hangszín elemei
a zene töretlen egészének részei. Különválasztva nem
léteznek, noha bizonyos zenékben egyik-másik nagyobb
súlyt kaphat a többinél. A nemhivatásos zenekedvelőt
gyakran zavarba ejti a szakkifejezések sokfélesége,
sőt, olykor látszólagos következetlensége. Segíthet
ezen, ha a zenét egyszerűen a mozgás összefüggéseiként
szemléljük. |
A dallam
különböző magasságú hangok sora. A hangmagasságok különbségét
hangközöknek mondjuk. Ha összeszedjük egy dallam valamennyi
különböző hangját, elhagyva egynél több megszólalásukat,
és a maradékot lépésenként sorba rakjuk, skálát, hangsort
kapunk.
Az európai zene úgynevezett diatonikus skálájának hét
hangja az ABC betuinek nevét viseli A-tól H-ig. A nyolcadik,
záróhang neve azonos a kezdohangéval, egyszersmind kezdőhangja
a skála folytatásának egy oktávval magasabban.
A hangközök megkülönböztetésének képessége abból a tényből
ered, hogy a zenei hangok valójában összetett hangzások.
Nemcsak az alapfrekvenciát tartalmazzák, hanem ennek
a frekvenciának többszöröseit is. Ezek a többszörösök
felhangoknak nevezett gyengébb, magasabb hangokat alkotnak.
Hangközként együtthangzó két hang hatását vagy konszonánsnak,
vagy disszonánsnak érezzük. A közfelfogás szerint a
konszonancia hangzása behízelgő és sima, a disszonanciáé
ezzel szemben durva és éles. A "tökéletes"
konszonanciák frekvenciaarányai a legegyszerubbek: uniszónó
(1:1, vagyis ugyanabból a hangból ketto), oktáv (1:2),
kvint (2:3) és kvart (3:4). Ezekben olvadnak össze legsimábban
a felhangok. A nagy- és kistercet (4:5, 5:6), valamint
nagy- és kisszextet (3:5, 5:8) "kevésbé tökéletes"
konszonanciáknak mondjuk, hangzásuk dúsabb a tökéletes
konszonanciákénál, mert mélyebb felhangjaik között egyező
is, ütköző is akad. Az egészhangon, vagyis nagyszekundon
(8:9) kívül disszonancia a félhang, vagyis kisszekund
(15:16), a kisszeptim (9:16) és a nagyszeptim (8:15).
A különböző hangszerek jellegzetes hangszínét a felhangok
révén ismerjük fel. Felhangjaik erejét, illetve gyengeségét
a hangszerek sajátos felépítése határozza meg. |
Az európai
hangjegyírás a zene grafikus ábrázolásmódja, függőleges
tengellyel a hangmagasság, vízszintes tengellyel az
időbeli mozgás jelzésére. A hangjegyírás surített utasítások
készlete, mely inkább azt mondja el az előadónak, mit
kell játszania, semmint azt, mi is történik valójában.
A ritmus az időbeli zene képlete. Két fő szempontja:
a hangok időbeli helye, és relatív időtartamuk, azaz
hosszúságuk. A ritmus szabályos lüktetés köré szerveződik,
sebessége a tempó. Ha egyhangú lüktetést hallunk, magunkban
kettőnként, hármanként csoportosítjuk. Az ilyen csoportosítást
metrumnak vagy ütemnek nevezzük. A ritmusképletek a
lüktetés aprózásának különböző kombinációiból származnak.
Az ütemet függőleges ütemvonal jelzi, valamint minden
darab elején ütemjelzés. Egyszerű ütemben az ütemjelzés
felső száma az egy ütemre eső ütések számát adja. Az
alsó szám azt jelzi, milyen kottaérték felel meg egy
ütésnek. 3/4 ütemjelzés például azt jelenti, hogy egy
ütemre három ütés esik, a lüktetés egységének értéke
pedig negyedkotta. Összetett ütemben az ütemjelzés alsó
száma az ütés egyharmadának értékét adja, a felso pedig
azt, hogy az ütés ilyen harmadaiból mennyi esik összesen
egy ütemre. A 6/8 ütemjelzés például azt jelenti, hogy
egy ütemre hat ütésharmad esik, egy harmad értéke pedig
nyolcad.
A hang magasságát a vonalrendszeren elfoglalt helye
mutatja. Az öt vonal és négy vonalköz jelzi a hangok
helyét. A vonalrendszer élén álló kulcs a hangok magas-,
mély- vagy középfekvésére utal. A violinkulcs például
a vonalrendszer második vonalát az egyvonásos C fölötti
G helyeként azonosítja, s a vonalrendszernek szoprán
hangszer terjedelmét adja.
A módosítójel ideiglenesen (az ütem végéig, vagy a módosítás
feloldásáig) megváltoztatja a közvetlen utána következo
hang magasságát. A kereszt (#) félhanggal felemeli,
a bé (b) félhanggal leszállítja a hangot, a kettoskereszt
(×) egészhanggal emel, a kettos bé (bb) egészhanggal
mélyít. Hangnemváltáskor a hangközök pontos rendjének
megtartásához egy vagy több módosítójel szükséges.
A diatonikus hangsort azért nevezzük dúr skálának, mert
az első és harmadik foka közötti hangköz "kemény"
nagyterc. A mollskála az első és harmadik foka közötti
"lágy" kistercről kapta nevét. |
|
